Makaó szigetét fogja reprezentálni ez a nyusziforma a 2010-es shanghai expón. Én el tudnám képzelni itthon is bevásárlóközpont formájában, ugyanis Budapesten lassan minden emberre jut egy pláza. A majdan elkészülő Fradipálya mellett nekem konkrétan ilyen kéne.
Igen, ez egy ház, méghozzá a távol keletről, konkrétan Tokióból. Merész geometriai elrendezésben épült luxuskecó, amit ha sokáig figyel az ember, akkor rájön, hogy nem is annyira ronda, mint amilyen drága. Annyira csúf, hogy szinte szép, bár tény, nem laknék benne. Már csak a magas rezsi miatt sem, ugyanis saccolni sem tudom, mennyi lehet ennek a betonbunkernek a hővesztesége télvíz idején. Az extravagáns külcsín sajnos unalmas belbecst takar, valljuk be, a belső építész nem vitte túlzásba a hely geometriai adottságainak kihasználására tett lépéseit. Érdekes-érdekes, de felmerül bennem a gyanú, hogy ez az építészeti kísérletezgetés nem nagyon illik bele a helyi kertvárosi tájképbe..
A Velencei Biennálén mutatta be a holland MVRDV a legújabb projectjét, ami azért különleges, mert a szobák kilátását tetszőlegesen lehet variálni, és ha már eldőlt, hogy ki-merre szeretne kinézni az ablakon reggelente, akkor az egészet bevonják egy kis fűvel, már csak a környezettudatosság miatt is. Már Hundertwassertől is láttunk ilyesmi tervezésű házakat, csak ő a panorámát nem helyezte a középpontba, és nem borította ekkora ablakokkal az épületek oldalát.
Dennis Oppenheim művész és szobrász. Alkotásait egy szóval megmagyarázni nem érdemes és többel sem könnyű. Közel áll furcsához, a káoszhoz és a lehetetlenhez, általában nyakatekert és legtöbbször meghökkentő. 1967 óta borzolja a kedélyeket monumentális alkotásaival, amelyek olyanok mintha egy szürrealista cirkuszmester vonalzóval csattogtatna ostor helyett és olyan intenzitással, hogy minden csattintásra egy-egy meghökkentő kreáció jut. Körülbelül ilyen Oppenheim cirkusza:
Kissé mediterrán hatást kelt, ugyanakkor finom utópisztikus sejtelmességet is áraszt a franciaországi Le Havre városában található ‘les bains des docks’ fürdőkomplexum. A fehér szín kiemeli a tisztaságot, sugározza a nyugalmat, de a kisebb beugrók vibráló színeikkel az élet lüktetését hozzák az épületbe. Bár a Gellért fürdőnek, és még sorolhatnám a sok neves csobbanót Budapesten, megvan a maga hangulata és történelme, azért szívesen látnék ilyet is a fővárosban, vagy akárcsak az országban, hiszen szinte már minden faluban aquaparkot és fürdőt építenek, amik vonzzák a pihenni vágyó turistákat, csak az a baj velük, hogy mind-mind egy kaptafára készülnek és kiemelkedőt, meghökkentőt vagy esetlegesen valami újat egyik sem tud nyújtani. Termálmedenceterminálokat! Tehát tiszetelt leendő fürdőtulajok, kérnék valami reformot a fürdőépítészetbe itthon is!
Tervezte: Jean Nouvel
Foto: Clément Guilleaume
Olyan, mintha egy földönkívüli űrhajó rejtőzködne az Alpok hófödte lejtőin, beleolvadva a fehér tájba. Pedig ez a jövő rehabilitációs központja, amit Sarah Schneider tervezett. Szóval akinek lesz elég lóvéja, az nyugodtan kipihenheti magát egy ilyen helyen is. A férőhely limitált, 50 ágyat tervezett bele Sarah, akinek ez a remekmű volt a diplomamunkája. Már az olimpiai madárfészek után is gondoltuk, hogy lassan már a technológia sem szab határt a fantasztikus építmények létrehozásának, így a jövőben egyre jobban meghökkenhetünk majd. Addig is elégedjetek meg ezzel.
Gondolkoztál már azon, hogy a fürdőszobában milyen csempe mutatna igazán jól? Mert ha nem akkor most itt az ideje. A szokásos barkácsáruházas felhozatallal szemben a Digitile egy egyedi megoldást kínál: azt nyom rá neked, amit akarsz. Persze ízlés dolga, hogy valaki pucér fenekekkel vagy Mona Lisával kockáztatja ki a mosdóját, de legalább megvan rá a lehetőség. A legjobb ötlet is mutathat rosszul, de egy abszurd megoldás is akár a legjobban sülhet el. Sajnos magyar megfelelőjét nem találtam az angol cégnek, de talán itthon is akad olyan, aki foglalkozik csempére nyomtatással, egy megfelelően borsos ajánlat után.
Az ötlet nem új, bár ilyet eddig csak sci-fiben láttam, most pedig tessék, a fikció valósággá válik. Még az Ewokok és Vízipók is megirigyelné ezt a lakógömböt. Ki ne szerette volna kipróbálni, milyen volt Vízipóknak? De van pár hátráltató tényezője az EcoBall-életnek: Nem túl nagy és a berendezés is minimális, maximum 2 személy számára kényelmes a bentlét, szóval egy ilyen buborékban senki ne tartson majd házavató bulit. Egy gömb kb egy mini-szobának felel meg, szóval ha fürödni, enni és is aludni szeretnénk valahol, akkor mindjárt hármat kell venni. Az ár pedig darabonként 125 000 dollár. Egy mondatban: természetbarát fáramászósdi, szupergazdag örökgyerekeknek.
Julian Beever csak 3D-ben tud festeni. Bár régebben mutattunk videót az utcaburkolat lefestéséről, de most a honlapján szemezgethettek a jobbnál-jobb képek közül. Mindegy, hogy kólásüveg, vagy kisgyerekkel szemező Zsolti, a béka, esetleg egy napozó nő, mind úgy néznek ki, mintha az aszfalton lennének teljes valójukban. Pedig ez csak egy 2D-s kép, amely optikai illúziókat kelt a gyanútlan nézőben. A medencébe ugrálni pedig tilos és balesetveszélyes!
A Vertebrae kifejezetten a kis lakásban élőknek készült, összecsukva csak 2,44x0,4x1 méter helyet foglal el, szóval ha kerekei is lennének, simán benyomhatnád a szekrény mellé a hálószobában. Van ebben a hajtogatható csodában minden, ami egy normális fürdőbe kell: mosdó, budi, zuhany, sőt még 2 tároló is, na meg a víztartály. Csak az nem esik le, hogy miért van két zuhany benne? 175 színben kapható, mindenki talál magának megfelelőt. Már ha vágyik az ilyenre. Ja és az újságtartó is hiányzik...
